Hajnal a Moszkva téren
Budapest, Moszkva tér — ma Széll Kálmán tér. Évtizedeken át ez volt a város nem hivatalos munkaügyi központja. Hajnalban, még villamos előtt, ott álltak, akik aznap dolgozni akartak: ácsok, kőművesek, festők, segédmunkások. Kisbuszok és furgonok álltak be, valaki kiszólt az ablakon, hogy hány ember kell, és mire. Aki elsőre bólintott, beült.
Gyors volt, egyszerű, és mindenki értette. De volt egy nagy baja: vak volt. Nem tudtad, kinek dolgozol, mennyit kapsz, mikor érsz haza. Nem volt név, nem volt nyom, és ha este nem fizettek, nem volt kinek szólni. A kiválasztás pedig a sorból történt: aki erősebbnek, fiatalabbnak tűnt, azt vitték.
„Kettő kell, egész napra. Ki jön?”
A TÉR: ugyanaz a tempó, tisztán
A Melozz TÉR-t erre a hangulatra építettük, csak megfordítottuk a szabályokat:
- Névvel hirdetnek. Minden hirdetés mögött valódi, Melozzt használó cég áll, a neve ott van a hirdetésen.
- Te választasz. Nincs sor, amiből kiválogatnak. A cég nem böngészhet emberek között — csak azt látja, aki az ő hirdetésére jelentkezett.
- Minden le van írva. Hol, mikor, hány napra, mi a feladat, kell-e saját szerszám, van-e szállás. Mielőtt beülnél, tudod, mire.
- Nyoma van. Az üzenetek, a megállapodás és a jóváhagyás a Téren marad. Ha valami félremegy, van hova szólni.
- A szám a tiéd. Telefonszámot csak akkor adsz, ha akarsz.
Miért pont „tér”?
Mert a tér mindig az volt, ahol a munka és az ember összeér. Nem iroda, nem ügynökség, nem önéletrajz-gyár. Kiteszik a melót, odamész, ha tetszik. A TÉR ezt hozza vissza — a telefonodra, hajnali öt helyett akkor, amikor neked jó.